A hulladék műanyagok különféle újrahasznosítási módszerekkel történő újrafelhasználása előtt gyakran válogatásra van szükség. A műanyagfogyasztás sokrétű és összetett csatornái miatt, valamint a fogyasztás utáni műanyagok megjelenése alapján történő könnyű megkülönböztetésének nehézsége miatt a legjobb, ha a műanyag termékeket az anyagtípussal jelöljük meg. Kína kifejlesztette a GB/T16288-1996 „Műanyag csomagolótermékek újrahasznosítási jelölését”, amely az Egyesült Államokban a Műanyagmérnökök Társasága (SPE) által javasolt és alkalmazott anyagtípus-jelölésre hivatkozik. Bár ez a jelölési módszer megkönnyíti a válogatást, Kínában a jelöletlen műanyag termékek nagy száma továbbra is válogatási nehézségeket okoz. A különböző típusú műanyagok szétválasztásához újrahasznosítás céljából elengedhetetlen, hogy először megértsük, hogyan lehet azonosítani a különböző műanyagokat. Az alábbi egyszerű módszer a műanyag azonosításra:
Megjelenés: A műanyag megjelenésének megfigyelésével kezdetben meghatározható a kategóriája: hőre lágyuló, hőre keményedő vagy elasztomer. Általában a hőre lágyuló műanyagokat kristályos és amorf típusokra osztják. A kristályos műanyagok áttetszőnek, tejszerűnek vagy átlátszatlannak tűnnek, csak vékony filmállapotban válnak átlátszóvá, keménysége a lágytól a kanosig terjed. Az amorf műanyagok általában színtelenek és teljesen átlátszóak, adalékanyagok nélkül, keménységük a szarvnál keményebbtől, mint a gumi (ilyenkor lágyítókat és egyéb adalékokat gyakran hozzáadnak). A hőre keményedő műanyagok általában töltőanyagokat tartalmaznak, és átlátszatlanok; átlátszóak, ha nem tartalmaznak töltőanyagot. Az elasztomerek gumiszerű tapintásúak és bizonyos fokú megnyúlásuk van.
Fűtési jellemzők: A fenti háromféle műanyag fűtési jellemzői is eltérőek, és melegítéssel azonosíthatók. A hőre lágyuló műanyagok hevítéskor meglágyulnak, könnyen megolvadnak, olvadáskor átlátszóvá válnak, gyakran behúzódhatnak az olvadékból származó fonalakba, és általában könnyen hevíthetők-. A hőre keményedő műanyagok megőrzik eredeti keménységüket, és nem lágyulnak meg a kémiai bomlás előtt, viszonylag méretállóak maradnak a bomlási hőmérsékleten történő elszenesedésig. Az elasztomerek hevítés közben nem folynak a kémiai bomlási hőmérsékletükig, ekkor az anyag lebomlik és elszenesedik.
