Az Ausztrál Közlekedési Minisztérium számításai szerint, ha Ausztrália feladná 1165 × 1165 mm-es raklapszabványát, és elfogadná az 1200 × 1000 mm-es nemzetközi szabványt, az 2,5 milliárd USD nettó hasznot termelne jelenértéken. Ugyanakkor a következő 10 évben 1,6 milliárd USD gazdasági veszteséget is jelentene. Ez jól mutatja a raklapszabványok óriási gazdasági értékét, ezért egy ország általában nem tudja könnyen megváltoztatni saját raklapméret-szabványait.
1988-ban a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Raklap Bizottsága (ISO/TC51) 1988-ban a globális logisztikai rendszerben a raklapméretek növekedése okozta zavarok elkerülése érdekében egységesítette az 1961-ben javasolt három méretet (ISO/R198) (1200-as sorozat: 1200×800mm, 1200,×100 mm-es méret hozzáadásával 8×0 mm 1963 (ISO/R329) (1200-as sorozat: 1200×1600mm, 1200×1800mm), és az 1971-ben hozzáadott három méret (1100-as sorozat: 1100×800 mm, 1100×900 mm és 1100×900 mm és 1100 mm) 2×110,0×80 mm-es 1200 × 1000 mm, 1219 × 1016 mm és 1140 × 1140 mm).
A kínai szabványosítás előmozdítása érdekében a kínai szakértők először 1996-ban felülvizsgálták a raklapméret-szabványt, és 1988-ban átvették az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) által ajánlott négy méretet. Közel 10 éves gyakorlat után azonban kiderült, hogy bár sok raklapméret még mindig használatban volt, a legtöbb az 1200 × 1100 mm-es és 10000 mm-es 11000 mm-es 1000 mm-es méretre koncentrált. Sőt, 2003-ban, amikor nehézségekbe ütközött az országok közötti logisztikai szabványok érdekeinek összehangolása terén, az ISO további két méretet adott hozzá (1100 × 1100 mm és 1067 × 1067 mm), miközben megtartotta az eredeti négyet, és arra kényszerítette Kínát, hogy felülvizsgálja raklapszabványainak alkalmazhatóságát.
